364 db. hozzászólás
 
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
bocs, ezeket lehet, hogy nem kellett
volna berakni, de a régiek tudták a modját rendesen
|
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
ezeket másoljátok be magatoknak,
aztán pro kémikusoknál mehet a durrangatás, csak a fejed le ne szájjon!
lehet h tilos dolgot csináltam, ha tul veszélyes, töröljétek le
|
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
lõpor
Lõpor
oly szilárd keverék, amely meggyujtva hirtelen gázzá változik, s miután ez utóbbinak
térfogata sokszorta nagyobb mint a szilárd állapotban volt anyagé, a nagyobb térfogat
elfoglalására irányult kiterjeszkedése következtében igen nagy nyomást gyakorol a
kiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint p. a puska- vagy ágyucso üregét elzáró
lövedékre. E század közepéig foleg L.-t hasznltak a lövofegyverekkel (puska, ágyu, revolver
stb.) való lövésnél s a repesztéseknél; késobb, foleg ez utóbbi célra mindinkább logyapotot s
azután nitroglicerint meg dinamitot kezdtek használni. 1880 óta a közönséges vagyis fekete
loport kevés füstöt fejleszto keverékekkel és vegyülékekkel iparkodtak pótolni. A közönséges
vagyis fekete lopor alkatrészei: faszén, salétrom és kén. A kén okozza a szénnek gyors
elégését, melyhez a szükséges oxigént a salétrom szolgáltatja; a szénnek elégése által
keletkezett szénsavgáz mintegy ezerszer nagyobb térfogatu mint amilyent a L.elfoglalt s e
térfogattá való kiterjeszkedésével löki ki nagy erovel a lövedéket a csobol. A szenet foleg
mogyoró-, hárs-, fuz- vagy szilfából égetik vaslemezekbol készített hengerekben 280°-432°
homérséklet mellett. Kémiai számítás szerint a L. keveréséhez X rész szént, Y r. ként és
Z salétromot kellene venni; e keverékarányt azonban a szerint, amint a L. rendeltetésének
megfeleloen gyorsabb vagy kevésbbé gyors elégés kivánatos, az alkotó részek súlyarányát
megváltoztatják; igy p. a hadseregünk számára készített puska-L. keveréséhez vettek: X r.
szént, Y r. ként és Z r. salétromot, és a repeszto porhoz még inkább szaporítják a salétrom
mennyiségét, hogy a gázfejlodés még rohamosabban történjen. A L.-t alkotó anyagokat a
keverés elott igen kisszemü porrá törik, hogy a különbözo anyagok lehetoleg jól
keverodjenek. A porrá törésre ezelott zúzómalmokat, vagy zúzó-kalapácsmuveket használtak,
újabb korban inkább gyorsan forgatott hengerekben (dobok) bronzgolyókkal törik porrá az
alkotó részeket. A megnedvesített alkotó részek azután keveromalmokban pogácsaszerü
darabokká kevertetnek össze s ezután loporprésekben ugy szoríttatnak össze, hogy a 2 cm.
vastag loporanyag-lepénynek minden négyzetcentiméternyi felületére 120-130 kg. nyomás
gyakoroltassék. Az ekként elkészült lepények azután szétzúzatnak és a loporszemek 8-10 szita
segítségével különbözo nagyságuk szerint osztályoztatnak. A loporszemek végre
csiszoltatnak, amire egy perc alatt 3000-3500-szor forgatott fahengert alkalmaznak, melyben
a loporszemek egymáshoz való súrlódásukkal csiszolják egymást. A puskák számára apróbb
szemü, tehát gyorsabban elégo, az ágyuk számára pedig nagyobb szemü, azaz lassabban elégo
L.-t gyártanak.A vontcsövü lövofegyverekben a lövedék nem engedhet oly gyorsan a
loporgázok nyomásának, mint a régi sima belsejü csövekbe töltött golyók s ezért kivánatos,
hogy a lövedék kilövésére használt L. nem egyidejuleg, hanem csak azon idoköz tartama alatt
égjen el teljesen, amelyen át a lövedék még a csoben halad. E cél elérésére az amerikaiak a
polgárháboru kitörése után (1862.) a L.-t többszörösen átlyukgatott hengerekbe préselték,
melyek természetesen nem oly hirtelen égtek el, mint az apróbb szemü L. Európában 1868 óta
készítenek ily nem éppen henger, hanem többoldalu prizmákba préselt prizmatikus L.-t a nagy
ürméretü vontcsövü ágyuk számára. Angliában különben ágyukból való lövésekre már 1867
óta használnak mogyoró-nagyságu szemekbol álló L.-t, melynek szemei elobb gömbölyüek,
késobb szabálytalan alakuak (pebble powder, a. m. kavicsos L.) voltak, az igen nagy ürméretü
ágyuk számára azonban az angolok is már 1865 óta használnak hengeres-szemü (pellet-
powder) L.-t, melynek egyes hengerkéi 6,43 grammotnyomnak. A L., különbözo keverési
arányainak megfeleloen, 270°-320° honél gyullad meg.
A legújabb idoben a katonaság mindinkább lehetoleg kevés füstöt fejleszto L.-t kiván. E
követelmény kielégítésére igen különbözo nitropreparátumokat hoztak javaslatba; ilyenek a
sok között p. Uchatius lövoanyaga, melyet 16 r. füstölo salétromsavvalés 8 r. kénsavval
leöntött burgonya-keményítobol készítenek; továbbá Augendre fehér L.-a, melyt 50 r.
klórsavas káliumból, 25 r. vérlúgsóból és 25 r. fehér cukorból készítenek; a Schultze által
készített füsttelennek elnevezett L., melyet tisztított farostoknak salétrom- és kénsav-
keverékbe való mártásával, megszárításával s azután kálisalétrommal és vérlúgsóval való
itatásával állítanak elo. Vieille Franciaországban zselatinált lövogyapotból készít «füsttelen»
L.-t s ezt az eljárást követte a spandaui loporgyár is a német gyalogság számára gyártott, igen
kevés füstöt fejleszto L. gyártásánál. A francia hadsereg számára Paleina is gyárt kevés füstöt
fejleszto L.-t szalmából, melybol ugy mint a papirgyártásnál pépet s ebbol 1,5 mm. vastag
lemezeket gyárt; ez utóbbiakat kénsavas salétromsavba mártja, megszárítja s azutánszenet és
salétromot is tartalmazó dextrinoldattal itatja s azután megszárítja; ezen eljárást utánozza
Hengst Angolországban is. Igen jó füsttelen L.-t gyárt Gaeus is (Hamburgban) 15 r.
kollodiumnak keverésével. Végre még említésre méltó a francia hadi tengerészet által a
torpedók megtöltésére használt robbantószer, melyet 90 r. pikrinsavas kéliumnak 10 r.
kálisalétrommal való keverésével gyártanak.
A L.-t Khinában találták fel, de ott nem használták fel soha lövoszernek, hanem csakis rakéták
és egyáltalában tüzijáték-szerek készítésére. Lövésre a L.-t legelobb amohammedán
hadseregek (Kis-Ázsiában és a pirenei félszigeten) használták; történelmileg megállapított
tény, hogy a granadai mórok 1323. már ágyukkal ostromolták Bazát. Keresztény irók közül a
mindenesetre a XII. sz. elott élt Marcus Graecus irja le eloször a L.-nak hadi célokra való
felhasználását a Liber ignium ad comburendos hostes címü muvében. A XIII. sz. Albertus
Magnus és Bacon Roger irták le a L. készítésének módját. Franciaországban (Bordeauxban)
már 1326. gyártottak L.-t. Németországban (Augsburgban) 1340. állították fel az elso L.-
gyárat.
Mod.Blaze |
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
lőgyapot(=nitrocelluloz)
Lőgyapot
(piroxilin). Schönbeintól 1846. felfedezett robbantószer, amelynek képlete: C6H7(NO3)3O2
(cellulozetrinitrat) v. C12H14(NO3)6O4 (cellulozehexanitrat). Mind a két képlet szerint a L.
alkatrészeinek viszonyos mennyisége és igy százalékos összetétele ugyanaz, csak
molekulasúlyaik és szerkezeteikkel kapcsolatos tudományos neveik különbözok. A L.
készítésének lényege a következo: 1 sr. jólmegtisztított és kiszárított pamutot 24 óráig
áztatnak 10°-ra lehutött olyansavelegy 10 sr.-ben, mely 1 térfogat 1,5 fajsúlyu tiszta
koncentrált salétromsavból és 3 térfogat 1,85 fajsúlyu tiszta koncentrált kénsavból áll. Ezután
centrifugáló gépekben vagy sajtolással a savnak fölöslegét eltávolítván, nagyobb mennyiségü
vizbe dobják és több napig folytonosan tisztavizzel mossák, végül az alacsonyabb
cellulózanitrátok (kolloidumgyapot) kioldása végett1 rész alkoholból és 3 rész éterbol álló
elegyben áztatják és enyhe homérsékleten (25-27°) megszárítják. A sajtolt (komprimált) L.
hasonló módon készül azzal a különbséggel, hogy a jólkimosott tömeget a papirgyárakban
használatos gépekben (rag engine) felaprózzák, forró vizzel péppé alakítják és nagy nyomásu
(600 atmoszféráju) sajtoló gépekben hengeralakuvá formálják. A L. pamuthoz hasonló test,
mely alkoholban, éterben, kloroformban stb.oldhatatlan, aceton igen gyengén és lassan oldja
fel, feloldódik azonban koncentrált savakban. A L.-bólkoncentrált kénsavval és kénesovel
való összerázáskor az összes nitrogén mint nitrogénoxid távozik el. Ez a reakció a L.
analizálásánál nyer alkalmazást. 150-180°-ra melegítve (néhamár 136°-on) olyan gyorsan
fellobban, hogy a puskaporra helyezett L. a meggyujtáskor a loport nem lobbantja föl. E
sajátsága miatt tenyérre téve veszély nélkül meggyujtható. A tiszta L. a levegon nem változik
meg, a direkt napfény kis mértékben elbontja. Könnyebben bomlik akkor, ha
nedves,legkönnyebben ha nem volt tökéletesen kimosva. Az ilyen L.-ból gázok, néha vörös
gozök fejlodnek. A lassu bomlás következtében gyakran a raktárakban veszélyes robbanások
következnek be, melyek iszonyu rombolásokat okoznak. (Bouchetben, Dartfordban,
Hirtenbergben.) Tapasztalás szerint a L. sokkal állandóbb lesz, ha kimosás után híg szóda-
vagy vizüveg- (nátriumszilikát) oldatba áztatják. Legfontosabb sajátsága, hogy ütéstol,
erosebb lökéstol vagy durranó kénesovel meggyujtva igen hevesen felrobban. A L.-ból a
fellobbanáskornagy mennyiségü gázalaku test képzodik (1 gr. L.-ból a buvárok szerint 500-
720 cm3 gáz fejlodik), mely foként szénoxidból, nitrogénoxidból, széndioxidból, vizgozbol,
metánból és nitrogénbol áll. Ha tekintetbe vesszük, hogy a L. fellobbanásakor a nagy
mennyiségü gázon kívul igen magas homérséklet, a számítás szerint 6000°, ugyszólván
pillanat alatt fejlodik, mely a képzodött gázoknak óriási feszíto erot kölcsönöz, megérthetjük a
L.-nak rendkivüli robbantó hatását, mely 4-5-ször nagyobb a puskapor robbantó erejénél. E
rendkivül erélyes hatása miatt lofegyverekben nem használják, mert azoknak anyagát jóval
hamarább tönkre tenné, mint a puskapor. De annál nagyobb mennyiségben alkalmazzák a
sajtolt L.-ot torpedók megtöltésére, robbantó szerül ésmásféle robbanó anyagok (dualin,
robbanó gelatin stb.) készítéséhez.
|
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
nitroglicerin, szintén Pallas-ból
CSAK HALADOKNAK
Glicerinnitrát
(nitroglicein, salétromsavav gliceril, Nobel-féle robbantó olaj). C3H5(NO3)3. Robbanó
szénvegyület, amelyet Sobrero, olasz kémikus fedezett fel (1847). Gyárilag eloször a svéd
Nobel Alfréd 1862. gyártotta. Eloállítása gyárilag ugy történik, hogy tömény kénsav és
füstölgo salétromsav lehütött elegyéhez lassacskán glicerint elegyítenek. Az igy kapott
elegyet sok hideg vizbe öntik, amidon a G. olajszerü folyadék alakjában kiválik. Tiszta
állapotban majdnem szintelen olajszerü folyadék, édeskés füszeres izü, nagyon mérges, fs,.-a
1,6. Lehütve kristályos tömeggé fagy. Vizben ugyszólván oldhatatlan, alkohol oldja. Hirtelen
felhevítéskor v. ütésre a leghevesebben felrobban. Vékony rétegben kiterítve meggyujtva
robbanás nélkül elég. E vegyületet még manapság is nitroglicerinnek nevezik; ez elnevezés
azonban nem találó, mint u. i. ujabb vizsgálatok kiderítették, nem nitroszármazék, hanem
összetett éter: salétromsavas gliceril. E vegyületet magát ritkán használják robbanó szerül,
mert önként is robbanás állhat be. A dinamit G..-tal itatott kovaföld (Keiselguhr). A melinit
robbantó szer szinte G.-ot tartalmaz. Igen kis adagban (milligram) gyógyszerül használják.
|
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
itt van egy elég nagy állomány
a Pallas nagy lexikonból
képek nincsenek, sorry
Robbanó szerek
vagy robbanó anyagok (l. a mellékelt képet). Szorosabb értelemben robbanó szer az, mely
robbanáskor (l. o.) elegendo munkát fejt ki, a fejlodo gázok nem egészségtelenek és nem
nagyon kellemetlenek, könnyen készítheti, eltartható és használható. Az utóbb említett két
tulajdonsága a robbanó gázoknak (szénoxid és levego, világítógáz és levego, hidrogén és
levego stb.) nincs meg, ezért ezeket a R. közé nem is sorozzuk. A R.-tol kifejtett munkát a
következo képlettel M = 425 H fejezhetjük ki, melyben M a kilogramméterben megadott
munkát és H a hoegységekben megadott melegmennyiséget jelenti. Ez utóbbira vonatkozólag
nehény adatot állított össze Roux és Sarrau. Finom vadászpuskapor 849, ágyuba való lopor
795, katonai puskapor 773, nitroglicerin 1784, logyapot 1023, pikrinsav 852, 50 rész
káliumpikrát és 50 rész salétrom keveréke 1224, és a durranó kéneso 752 hoegységet fejleszt.
Az alábbiakban a fontosabb R. összetételét, készítését és tulajdonságait ismertetjük. A R.
ugyszólván kivétel nélkül nitrogéntartalmu vegyületek v. ilyent tartalmazó keveréket, melyek
száma ma már igen nagy, azonban valamennyit beoszthatjuk hat csoportra. Jelesen: I. A
salétromtartalmu robbanó keverékekre. II. A cellulózából készített robbanó vegyületekre s ezt
tartalmazó keverékekre. III. A cukornemüekbol készített robbanó vegyületekre és ezeket
tartalmazó keverékekre. IV. az aromatikus szénhidrogénekbol készített robbanó vegyületekre
s ezeket tartalmazó keverékekre. V. A glicerinbol készített robbanó vegyületre s ezeket
tartalmazó keverékekre. VI. Fémtartalmu robbanó vegyületekre s ezeket tartalmazó
keverékekre.
[ÁBRA] ROBBANÁSKOR FELVETT FOTOGRÁFIÁK.
[ÁBRA] 19 G. ROBURIT, KISUSTORGÓ LÖVÉS.
[ÁBRA] SEJTKOVA-DINAMIT, KISUSTORGÓ LÖVÉS.
[ÁBRA] 100 G. PROGRESSZIT, KISUSTORGÓ LÖVÉS.
[ÁBRA] ZSELATINDINAMIT; EGYMÁS FÖLÖTT LEVŐ KÉT 100 G-OS TÖLTÉS EGYSZERRE ELSÜTVE.
[ÁBRA] SEJTKOVA-DINAMIT, 100.G. VIZTÖLTÉNY KAUCSUKTÖMLŐBEN.
[ÁBRA] ROBURIT, 100-100 G. KETTŐS TÖLTÉS.
[ÁBRA] 5% PROGRESSZIT, EGYMÁS FÖLÖTT LEVŐ KÉT 100 G. TÖLTÉS, EGYIDEJÜLEG KISÜTVE.
[ÁBRA] BÁNYALÉGDINAMIT, 100-100 G. KETTŐS TÖLTÉS.
[ÁBRA] I. ZSELATINDINAMIT, KISUSTORGÓ LÖVÉS.
[ÁBRA] SEJTKOVA-DINAMIT, 100 G. VIZ ALATT, SERLEGBEN ELSÜTVE.
[ÁBRA] 100 G. I. ZSELATINDINAMIT, NEDVES PAPIROSFOJTÁSSAL.
[ÁBRA] 100 G. ANTIGRISON, KISUSTORGÓ LÖVÉS.
[ÁBRA] 100 G. ZSELATINDINAMIT A FENÉKEN, KISUSTORGÓ LÖVÉS.
I. A salétromtartalmu robbanó szereket lő- vagy puskapor néven ismerjük (l. Lőpor).
Különleges összetételei, melyekről ott szó nem volt: haloxilin, mely 75 rész salétromot, 15
rész fürészport, 81/3 rész faszenet és 12/3 rész vörös vérlúgsót tartalmaz; a janit, melyben 70
rész salétrom, 12 rész kén, 18 rész lignitszén, 0,4 rész pikrinsav, 0,4 rész klórsav káli és 0,3
rész égetett szóda van; a karboazotin, melyet Angliában Safety blasting powder-nek
(biztonsági robbantó pornak) neveznek, 64 rész salétrom, 12 rész kén, 7 rész korom, 17 rész
faliszt vagy timárcser és 1-5 rész vasvitriol keveréke és az imidogén, melyet 73 rész
salétromból, 10 rész kényből, 8 rész faszénből, 8 rész korpából vagy keményítőből és 1 rész
kénsavas magnéziából készítenek.
II. A cellulózából készített robbanó szer, az u. m. piroxilin, nem egyéb, mint a salétromsavnak
vegyülete a sejtanyaggal v. cellulózával (l. Lőgyapot). A kollodiumgyapot a logyapot oldható
faja, mely penta-, tetra-, tri- és dinitrocellulózát tartalmaz. A logyapot csoportjába tartozik a
hidrocellulóza is, mely akkor keletkezik, ha a gyapotot 12 óráig 15° C. homérsékletü és 1,45
fajsúlyú kénsavban, v. 24 óráig 1,171 fajsúlyú sósavban áztatjuk. A nyers logyapot teljesen
megtartja a gyapotszövetét, csakhogy nem oly hajlékony mint az, ezenkivül törékenyebb,
felszíni durvább és fajsúlya nagyobb; laza állapotban fajsúlya 0,1 és nagy nyomással sajtolva.
1,4. A normális logyapot tartalmaz 24,24% szenet, 2,37% hidrogént, 14,14% nitrogént és
59,25% oxigént. 50° C.-nál kezd szétbomlani és 180-184° C.-nál robban. Szabadon
meggyujtva narancssárga lánggal ég. Egy g. logyapotból mintegy 600 cm3 gáz fejlodik.
A gyapot helyett újabban más cellulóza-tartalmi anyagokból is gyártottak R.-et. Az u. n.
piropapirost a növényi papirosból készítik, melyet 2 percig salétromsav és kénsav keverékébe
áztatnak, ezután vizben kimosnak és mosás után a vizhez savtalanítás céljából ammoniákot
adnak. A savtalanított piropapirost vizben újra kimossák és végül megszárítják. A Schultze-
féle puskapor nitrált faanyag. A keményfát vékony lapokra vágják, azután szabályos
szemekké aprózzák és a vagdalékot higított szódaoldatban többször fozik, minden fozés után
kimossák, majd gozölik s vizben újra mossák s ha már nedvtartalmát ily módon elveszítette,
megszárítják, klórmésszel megfehérítik; fehérítés után pedig vizben kimossák és újra
megszárítják. Most következik a nitrálás 28,5 súlyrész 1,40-1,50 fajsúlyu salétromsav és 71,5
súlyrész 1,84 fajsúlyú kénsav keverékében. Ebben 2-3 óráig áztatnak 6 súlyrész faszemcsét,
ügyelvén arra, hogy a savkeveréket fel ne melegedjék. Nitrálás után a gyártmány
centrifugában a lehetoségig savtalanítják, ezután vizben megmossák, majd szódaoldatban
fozik, újra megmossák s végül megszárogatják. A nyert gyártmányt robbanó erejének
fokozására káli-, vagy káli- és baritsalétrom oldatában impregnálják s ezután megszárítják.
100 rész faszemcséhez adnak 26 rész kálisalétromot (vagy 221/2 rész káli- és 71/2 rész
baritsalétromot) és 220 rész vizet. Schultze célja volt ezzel a robbanó szerrel puskaport a
használatból kiszorítani, azonban a kísérletek nem voltak kielégítok. Újabban Lannoy és társa
Brüsszelben és Krantz és társa Bautzenben készítenek a Schultze-féle loporhoz hasonló
gyártmányt.
A nitrokeményíto. A keményíto összetétele is olyan mint a cellulózáé (C12H20O10), melyet a
Nobel-féle dinamittársaság külön e célra szerkesztett ólomedényben nitrál. Ennek az
edénynek függoleges metszetét az 1. ábra láttatja. Az egymásba dugott A és B ólomedényeket
hutoköpeny veszi körül. Az agyagból készített d párnákon nyugvó B edény belsejében forog a
kúpkerékpárral forgatott C kavaró. Eloször az 1,501 fajsúlyu salétromsavat adják be és azután
az N fedél egyik nyilásán a 100/ C. homérsékletnél szárogatott burgonya keményítot (10 rész
savra 1 rész keményíto). A kavaró csavart lapátjai a savat a nyíl irányában lenyomva, a Z
térbe s innen a D térbe hajtják, ugy hogy állandó savcirkuláció keletkezik. A nitráláskor
keletkezo nagy meleget az a csövön beeresztett s a b csatornán a belso köpenybe áramló,
innen pedig a c csövön kiömlo hutoviz vonja el, ugy hogy a keverék homérséklete 20-25° C-
nál magasabb ne legyen. A keményítooldatot 70% kénsavmonohidrát, 10%
salétromsavmonohidrát és 20% viz keverékével megtöltött edénybe csöpögtetik, 100 kg.
keményítooldathoz számítva 500 kg. savkeveréket, mely a nitrokeményítot finom liszt
alakjában csapja ki, melybol aztán hidraulikus sajtóval a savtartalmat kinyomják, vizben
kiöblítik és 24 óráig 5%-os szódaoldattal kezelik, azután pedig görgomalomban tejszerü
péppé alakítván, kicentrifugázzák és végül anilinoldattal átitatják. A nitrokeményíto a
nitroglicerinben és ezzel rokon folyadékban könnyen oldódik és összesajtolva nagy fajsúlya
van, azonban igen higroszkópikus. Gyujtó hofoka 175° C.
[ÁBRA] 1. ÁBRA. A KEMÉNYÍTŐ NITRÁLÁSÁRA VALÓ KÉSZÜLÉK METSZETE.
III. Cukornemüekből készített R. A cukornemüek kémiai összetétele nagyon hasonlít a
cellulózéhoz s noha fizikai tulajdonságaik mások, mégis sikerül ezekből is salétromsav
segítségével R.-et készíteni; de ezek a gyakorlatban igen alárendelt szerepet játszanak. E
csoportba tartozik a robbanó cukor (nitrosacharose), mely ugy keletkezik, ha a 12 fokos
nádcukrot 1 rész salétromsav és 2 rész angol kénsav elegyében áztatjuk s a keletkezett tapadós
nitrovegyületet vízben kimossuk és megszárogatjuk. Ha nádcukor helyett, tejcukrot veszünk,
nitrotejcukor, és ha mannitot, nitromannit keletkezik.
IV. Az aromatikus szénhidrogénekből készített robbanó vegyületek közül a nitrobenzol, a
dinitrobenzol, a trinitrobenzol, a dinitrotoluol, a nitronaftalin, a dinitronaftalin, a pikrinsav, a
pikrátok és a trinitrokrezol említendők fel.
Ezek közül a gyakorlatban fontos a pikrinsav, mely éterben oldott kollodiumgyapottal
összekeverve az u. n. melinitet alkotja. Újabban azt találták, hogy a megömlesztett pikrinsav
is hatalmas robbanó szer. Franciaországban és Angliában ezzel töltik meg a bombákat, s ott
melietnek, itt pedig lydditnek nevezik. A pikrinsav káli-, nátron- és ammonsói szintén jó
robbanó anyagok; az u. m. Designolle-féle pornak, melyet egy ideig a francia hadseregben
torpedók és lövedékek töltésére használtak, az alábbi táblázatban foglalt összetétele van:
[ÁBRA]
A trinitrokrezolt cresylit néven Franciaországban lövedékek és torpedók töltésére használják,
Ausztria és Magyarország hadserege pedig ekrazit néven a trinitrokrezol ammoniáksóját
használja. Ez utóbbinak hatása a dinamitnál kétszerte nagyobb. A deinitet pikrinsav és
trinitrotoluol alkotja, újabb robbanó szer, melyet a griesheimi (Majnai Frankfurt) gyár készít.
Az aromatikus szénhidrogénekből gyártott R. csoportjába tartoznak Sprengel Hermann
robbanó szerei is, melyek nitroszénhidrátoknak (különösen nitrobenzolnak), illetőleg
pikrinsavnak salétromsavban való oldatai; ezek némelyikére később Hellhoff és Turpin
szabadalmat is vettek; az előbbi a gyártmányát hellhoffitnak, az utóbbi panklasztitnak nevezte
el. A roburit, melyet Roth dr. talált fel, 1 rész naftalinból, 5 rész nátronsalétromból és 6 rész
tömény kénsavból gyártott és ezután jól kimosott nitronaftalin, melyhez 0,8 rész klórsavas
kálit kevernek s a vizfürdőben fölhevített keverékhez 5 rész tömény sósavat eresztenek.
Keletkezik klórnitrovegyület, melyet 2 rész kálisalétrommal elegyítenek össze. A bellit 1 rész
dinitrobenzol és 1,9 rész ammoniáksalétrom vagy 1 rész trinitronaftalin és 2,57
ammoniáksalétrom keveréke. A szekuritot vizben oldott s ezután 80° C.-nál befőzött
ammonsalétrom és oxálsavas káli- vagy ammon vízben való oldatának és nitro- vagy
dinitrobenzolnak keveréke. Azt a grisonnitot, melynek robbanó hőmérséklete 1480° C.,
95,5% nátriumnitrátból és 4,5% trinitronaftalinból, s azt, amelynek robbanó hőmérséklete
1758° C., 92% nátriumnitrátból és 8% trinitronaftalinból készítik. Az elsőt szén, az utóbbit
kőzet robbantására használják.
Favier I. számu porát 88% ammonitrát és 12% dinitronaftalin; a II. számut 44% ammonitrát,
40% nátriumnitrát és 16/ dinitronaftalin és III-ik számut 75% nátriumnitrát és 25%
mononitronaftalin alkotja. A romit ammoniáksalétrom, nitronaftalin, paraffin, klórsav káli és
szénsavas ammoniák keveréke. A westphalitot 31/2 rész alkoholban oldott 61/2 rész gyántából
készítik, melyhez 90 rész ammonitrátot adnak. A roburitot s az utána említett többi R.-et
biztossági R.-nek is nevezik, mert a szénbányákban fejlődő robbanó lég nem gyujtja meg
őket, egykönnyen nem fagynak meg, ütés ellen meglehetőse érzéketlenek s meggyujtva
csendesen égnek el, azonban hatásuk a dinamitenál kisebb, fajsúlyuk is csekély, ugy hogy
nagy fúrólyukat kivánnak és mind a gyártáskor, mind a robbanáskor mérges gázokat
fejlesztenek.
V. A glicerinből készített robbanó szer, az u. n. nitroglicerin ugy készül, ha a glicerinben,
melynek vegyjele C3H8O3, három atom hidrogént három alsalétromsavval (NO2)
helyettesítünk (C3H5(NO2)3O3). A nitroglicerin gyártásánál is azok az elvek érvényesülnek,
melyekről a lőgyapot gyártásánál szólottunk; itt is szükséges a salétromsav mellé a kénsav,
hogy az előbbinek és a glicerinnek vegyülésekor keletkező vizet megkösse s a
nitroglicerinnek a savban való feloldását meggátolja, mert a nitroglicerin a salétromsavban és
kénsavban feloldódik ugyan, de ezek keverékében nem. A glicerin nitrálásához jelenleg 3 rész
salétromsav és 5 rész kénsav keverékét használják. A nitráláshoz fakádba állított ólomedényt
használnak, melynek képét a 2. ábra láttatja. A az ólomedényt, B a fakádat, C légbevezető
csöveket, D a hűtőcső-kigyó be - és kivezetőcsőágát, E a hőmérőt, F a páraelvezető csövet, J a
páraelvezető csőben levő lámpást, G a savbeeresztő csövet és H a glicerint bevezető csövet
jelenti. Az I fedelet cementtel v. lenolajragasszal fojtják le és L üveglapokkal szerelik fel,
hogy az edény belsejébe láthassanak. Először a lehűlt savkeveréket eresztik be, azután pedig a
20-25° C. hőmérsékletü glicerint, mely ah N mérőüveggel felszerelt és kovácsolt vasból
készített M edényben van. Az O csövön beeresztett sűrített levegő és glicerint H csövön át az
A edény fenekére nyomja, hol a görbített lyukas csövön finoman szétosztva folyik ki. A
nitrálás nagy hőmérséklet fejlődésével jár, ezért a folyadékot, a D csövön beeresztett vízzel és
a glicerinbeömlés változtatásával, ugy hűtik, hogy hőmérséklete 30° C.-nál magasabb nem
lesz. A glicerin és a salétromsav vegyülését a C csövön beszorított és 2 atmoszféra sűrített
levegővel mozdítják elő, melyet a folyadékba vezetnek, hogy azt jól átkavarja. Az elszálló
párák szinét a J lámpással figyelik meg. A párák leginkább salétromsav-gőzöket tartalmaznak.
A nitroglicerint régebben indirekt úton választották el a savkeveréktől, olyformán, hogy a
keveréket ólommal bélelt és vizzel félig megtelt fakádba eresztették, gondoskodván arról,
hogy a hőmérséklet ennek következtében nagyon ne emelkedjék. A vizzel elegyedő sav
meghígult, mire az edény fenekére ülepedő nehezebb nitroglicerint leeresztették. Manapság a
nitroglicerint külön e célra szerkesztett edényben direkt úton választják el a savkeveréktől,
mert a savkeverék fajsúlya 1,7, a tiszta nitrogliceriné pedig 1,6. A kettő tehát egymástól
elválik, még pedig 1/2 óra lefolyásán belül. A savon úszó glicerint mosás céljából 15° C.
hőmérsékletű vizbe eresztik, ügyelvén arra, hogy ennek hőmérséklete 35° C.-on túl ne
emelkedjék. A nitroglicerin esetleges savtartalmát a mosóvizbe kalcinált szódával kötik meg.
A mosóvizet a nitroglicerintől ugy választják el, hogy a keveréket állni hagyják; ekkor a
nitroglicerin az edény fenekére sülyed. Most a vizet lecsapolják és ha szükséges, friss
mosóvizzel pótolják. A Boutmy-Faucher-féle processzus szerint ugy gyártják a nitroglicerint,
hogy a kénsav- és salétromsavelegybe kénsav- és glicerin elegyet eresztenek, mely esetben a
nitráláskor a folyadék hőmérséklete csak 21,9° C.-ra emelkedhetik.
[ÁBRA] 2. ÁBRA. NITROGLICERIN KÉSZÍTÉSÉRE VALÓ KÉSZÜLÉK.
Bármily gondosan mossák is ki a nitroglicerint, abban marad valamelyes savtartalom és
szódaiszap, ezért ólommal bélelt fakádban 30° C. hőmérsékletü langyos vizzel újra kimossák.
A vizet és a nitroglicerint a folyadékba vezetett levegővel keverik össze, mosás után a
nitroglicerint flanell-, nemez, v. szivacsszűrőn áteresztik, mely a szódaiszapot s a többi szilárd
rondítót visszatartja. A szűrőanyaghoz konyhasót is adnak a nitroglicerin viztartalmának
megkötésére, azonban ha az átszűrt nitroglicerint állani hagyják, viztartalma egy-két nap alatt
a folyadék felszinére száll. A tiszta nitroglicerin viztiszta, olajszerü folyadék, melynek a
közönséges hőmérsékletnél szaga nincs. Íze édeses és hatása mérgező. Gőzei - mig hozzá nem
szoktunk - fejfájást okoznak. Fajsúlya 1,6. Oldható alkoholban, éterben, faszeszben,
benzolban, 8° C.-nál megfagy és fehér kristályokat alkot, ily állapotban az ütés ellen
érzéketlenebb. 11° C.-nál cseppfolyós lesz, 70° C.-nál pedig teljesen elpárolog. Elméletileg
15,85% szenet, 18,50% nitrogént és 2,20% hidrogént tartalmaz. Égő testek nehezen gyujtják
meg s ha meggyult, lassan ég el, sőt robbanhat is, ha égés közben hőmérséklete 180° C.-ig
megnövekedett. A savtartalom felbomlását előmozdítja, de ha tiszta, normális hőmérsékletnél
állandó. Legjobban robbantható ütéssel, mely célra 0,75 kgm. munka szükséges.
Felrobbantásához a durranó kénesőt használják. Egy kilogramm nitroglicerinből 1135 liter
gáz keletkezik, mely 58,2% szénsavból, 19,8% vizgőzből, 18,5% nitrogénből és 3,5%
oxigénből áll és 795 000 kg.-méter munkát fejleszt. Elégésének hőmérséklete 3005° C. A
nitroglicerin igen veszedelmes robbanó szer s mert folyékony volta miatt csak a felé irányított
fúratokat használhatták, s használatával az a baj is járt, hogy a fúratokból a kőzet hasadékába
folyván, itt a csákány vagy véső ütései következtében felrobbant. Elterjedését gátolta a vasúti
szállítás tilalma és a bányászok kozervativ felfogása is. A véletlen a lauenburgi nitroglicerin
gyárban rávezetett arra, hogy lehessen ezt a robbanó szert a gyakorlatnak is megfelelő alakban
használni. Az említett gyárban 1868. tört bádogedényből a glicerin az ázalag férgek kovás
páncéljaiból álló sejtkovára (sejtquarc, infuzoriaföld, csiszolópala, Kieselguhr) folyt, mely a
folyadékot csakhamar magába szivta. Nobel Alfréd a látottakon okulva, a sejtkovának ezt a
tulajdonságát felhasználta a nitroglicerin megkötésére. Ez a gyártmány sejtkovadinamit,
Nobel-dinamit, I. számu dinamit v. giant powder No. 1. néven jut forgalomban. Ezt a robbanó
szert rendesen 75% nitroglicerin és 25% pörkölt sejtkova alkotja, melyhez 1/2 rész égetett
szódát kevernek, hogy a nitroglicerinből esetleg fejlődő savgőzöket megkössék.
A nitroglicerint és a pörkölt sejtkovát kézzel keverik össze és a keveréket drótszitán
nyomkodják keresztül. A nyert finom szemcseéket a fúrólyukak kényelmesebb kitöltése
céljából hengeralakra sajtolják és papirosba göngyölik. Leghasználatosabb átmérők 23 és 19
mm. A sejtkovadinamit narancsvörös vagy vöröses-barna, szagtalan plasztikus anyag,
melynek fizikai és kémiai tulajdonságai a nitroglicerinével azonosak. Robban 0,75 kg.-méter
ütéssel rendes állapotában és 1 kg.-méter ütéssel, ha megfagyott. Egy kg. kifejt 548000 kg.-
méter munkát, melyből 75 000 kg.-méter hasznosítható. A sejtkován kivül a nitroglicerin
megkötésére még más anyagokat is használnak. Ezeknek a nobelit-eknek egész sorát
ismerjük. A Krebs és társa-féle lithofracteur 541/2 rész nitroglicerin, 143/4 rész baritsalétrom, 2
rész barnako, 2 rész szóda, 2 rész faliszt, 1 rész korpa, 1 rész kén és 163/4 rész sejtkova
keveréke. A Diller Károly-féle rhexitet 64 rész nitroglicerinbol, 11 rész fahamvadékból, 7 rész
falisztbol és 10 rész nátronsalétromból gyártják. A Schmidt és Bichel karbonitja 25 rész
nitroglicerin, 401/2 rész fahamu, 34 rész nátronsalétrom és 1/2 rész szénsavas nátron keveréke;
ugyancsak a nevezettek stonit néven 68 r. nitroglicerinbol, 20 r. sejtkovából, 4. fahamuból és
8. r. kálisalétromból való robbanó szert is hoznak forgalomba. Az obaldeni gyár (Köln
mellett) pantopollit-ját nitroglicerinbol és nitronaftalinból gyártják. A vulkánport 30 rész
nitroglicerin, 52,5 r. nátronsalétrom, 7. r. kén és 10,5 r. faszén alkotja. A Herkules-porban. v.
heraklinben 40 rész nitroglicerin, 45 r. nátronsalétrom, 11. r. faanyag, 1. r. konyhasó, 1 r.
szénsavas magnézia és 2 r. nedvesség van. A judsonport készítik 5 r. nitroglicerinbol, 64 r.
nátronsalétromból, 16 r. kénbol és 15 r. kannelszénbol. Az atlasztpor összetétele: 75 rész
nitroglicerin, 2 r. nátronsalétrom, 21 r. farost és 2 r. szénsavas magnézia. A Schückher és társa
gyártotta meganit 60 r. nitroglicerint, 10 r. nitrált fát, 10 r. nitrált fás diót és 20 r.
nátronsalétromot; a vigorit pedig 30 r. nitroglicerint, 49 r. klórsavas kálit, 7. r. kálisalétromot,
9 r. faanyagot és 5 r. szénsavas magnéziát tartalmaz. A safety nitroporban 68,81 r.
nitroglicerin, 18,35 r. nátronsalétrom és 12,84 r. faanyag van.
Az ammoniákdinamitot 20 r. nitroglicerinbol, 25 r. ammoniáksalétromból, 36 r.
nátronsalétromból és 181/2 r. pörkölt rozslisztbol készítik. Az u. n. III. számu dinamitban 15 r.
nitroglicerin és 85 r. keverék por van, mely 841/2 r. nátronsalétromot, 15 r. koszenet és 0,5 r.
szódát tartalmaz. A Reid és Vorland-féle karbodinamitot 90 r. nitroglicerin és 10 r.
parayfaszén alkotja. A fulgurit nitroglicerin-tartalmát szénsavas magnéziával kötötték meg.
Régebben ezt a robbanó szert Eperjesen is gyártották. A dinamithoz hasonló, de a
gyakorlatban meg nem honosodott robbanó anyag a Fuchs-féle fulminatin és a Trutzschler-
féle lignóz is. A nitroglicerin megkötésének másik, de ritkábban használt módja a logyapottal
való összekeverés. A Trauzl-féle logyapotdinamitot 73 rész nitroglicerin, 25 r. logyapot és 2 r.
faszén keveréke alkotja. A diaszpon zselatint 92-95 r. nitroglicerinbol, 5-7 r. nitrocellulozából
és 0,5-2 r. alkoholból gyártják. A dualin-nak nevezett robbanó szer a Schultze-féle por és a
nitroglicerin, a glioxilin pedig logyapot, kálisalétrom és nitroglicerin keveréke. Azonban
ezeket a R.-et a gyakorlatban ritkán használják. Sokkal nagyobb fontosságu az a robbanó szer,
melyet Nobel Alfréd a nitroglicerinben feloldott, oldható a logyapotból, az u. n.
kollodiumgyapotból nyert és robban zselatin-nak (nitrogelatin) nevezet el. Magyarországban,
Ausztriában és Németországban 93% nitroglicerint és 9 rész kollodiumgyapot keveréket
használják. A nitroglicerint fa- vagy ólomlemezbol készített négyszögletes vályuba öntik,
melyet cirkuláló vizzel melegítenek fel; ha már a nitroglicerin 50° C.-ig felhevült, hozzáadják
a kollodiumgyapotot és falapátokkal az elegyet jól összekeverik, azután két óráig állni
hagyják, végül pedig kézzel a tésztához hasonló módon összegyúrják; újabban e célra kevero
gépeket használnak. A kész robbanó zselatinból is patronokat készítenek, a tégla-, kolbász-
vagy csokoládégyárakban használ gépekhez hasonló sajtókkal. Mivel hadászati célokra a
robbanó zselatin kissé kényes, kámforral keverik össze. Nálunk 96% robbanó zselatinhoz 4%
kámfort adnak: ez az u. n. hadi robbanó zselatin.
A robbanó zselatin borostyánkoszinü, átlátszó és rugalmas anyag, mely végható, hajlítható és
nyomható. Robban 31/2 kg.-méter munkával ható ütéssel, vagy ha lassan 204° C.-ig és
gyorsan 240° C.-ig hevítik, miközben 617 000 kg.-méter munkát fejt ki, melybol 84 000 kg.-
méter hasznosítható. a hadi robbanó zselatin hevítéssel nem robbantható fel, mert bizonyos
fokon túl meggyúl és elég. A robbanó zselatin hadi célokra és különösen szivós kozetek
repesztésére nagyon jó, azonban a bányászatban inkább a zselatindinamitot használják, melyet
65% robbanó zselatinból (962/13% nitroglicerin és 311/13% kollodiumgyapot) és 35%
keverékporból (75 rész nátronsalétrom, 24 r. faliszt és 1 r. szóda) gyártanak. Ezt a robbanó
szert Angliában gelignit-nek is nevezik. A zselatindinamithoz hasonló összetételü a kinetit,
mely nitrobenzolból és kollodiumgyapotból áll, melyhez klór- vagy salétromsavas káliumot
vagy salétromsavas ammoniumot és kénantimont adnak. Ritkán használják. Ezt a robbanó
szert kineitnek is nevezik.
A nobelit zselatinált nitroglicerin, nitrobenzin és salétrom keveréke, melyhez kormot, papirost
s más effélét adnak. A nitroglicerin-tartalmu R. közé tartozik az un. füsttelen lopor is (l. o.),
melynek összetétele: A ballisztit 50% kollodium, gyapot és 50% nitroglicerin keveréke,
melyhez 1% anilint vagy difenilamint adnak. A zsinoralaku ballisztitet Olaszországban
filitnek is nevezik. A korditot 58% nitroglicerin, 37% logyapot és 5% vazelinbol készítik s a
keveréket 19,2 rész acetonban oldják. Az ambezit 44 r. trinitrocellulózából, 12 rész
dinitrocellulából és 40 r. nitroglicerinbol, 50 r. logyapotból, 10 r. boszorkánylisztbol és 4 r.
porrá tört uratkristályból készítik, mely keveréket acetonnal elegyítve 12 óráig állni hagyják,
azután befozik s végül szemcsézik. Az indurit vagy Munroe pora 0,9-1,8 r. nitrobenzol és 1 r.
logyapot keveréke. Dupont posra is nitrobenzol nitrocellulóza keveréke. A plasztomenti
dinitrotoluol és fa-nitrocellulóza ömlesztett elegye. VI. Fémtartalmu R. Ezek között
legfontosabb a durranó kéneso, amely manapság a következoképen készül: Üveggömbben
feloldanak 1 r. kénesot egy r. 40° Bé (1,383 fs.) sürüségü salétromsavban, s ezt az oldatot a 3.
ábrában elotüntetett készülék A üvegedényébe öntik, mely a szalmakoszorun áll és 10 r.
alkoholt tartalmaz. A szóban forgó üvegedény a vizzel telt B vályuban álló C hutoedényekkel
kapcsolatos. Midon a reakció elkezdodik, csekély gázfejlodés mutatkozik, azonban
nemsokára a folyadék forrni kezd s a kezdetben szénsavból, salétrométerbol, ecetéterbol stb.
álló fehér gozöket felváltja a vörös nitrogénoxidgoz. A párák részben a C edényben
csapódnak le, részben pedig a D csövön a kéménybe vagy süríto toronyba szállanak. Negyed
óra mulva az üvegben szürkés szinü kristályok rakódnak le: ez a durranó kéneso, melyet aztán
vászonszurore öntenek és 10-12-szer vizzel kimosnak, mig csak a lefolyó viz a kék
lakmuszpapiros szinét változatlanul hagyja. Szurés után a durranó kénesot 10-15%
nedvességtartalomig a levegon megszárogatják. A durranó kénesot melynek vegyjele
C(NO2)(CN)Hg, kemény testekkel való gyenge ütéssel, dörzsöléssel vagy pedig 70° C.-nál
kezdodo lassu melegítéssel, 152° C.-nál igen hevesen robban, s keletkezik nitrogén, szénoxid
és késesogoz. Minél szárazagg, annál könnyebben robban, azonban nedves állapotában is
felrobbanhat. Ezt a robbanó szert leginkább lokupakok készítésére használják. Az elso
lokupakot 1815. Egg József angol puskamester készítette. A lokupakokat vörösrézlemezbol
készítik, amelybe durranó kénesot tartalmazó elegyet tesznek. Angliában a Henry-Martiny-
fegyverekhez való lokupakot 21/4 r. durranó kéneso, 21/4 r. klórsavas káli és 11/2 r. kénantimon
keverékével töltik ki.
[ÁBRA] 3. ÁBRA. A DURRANÓ KÉNESŐ GYÁRTÁSÁRA VALÓ KÉSZÜLÉK.
Svájcban 600 g. durranó kénesőt, 75 g. klórsavas kálit és 300 g. üvegport elegyítenek 45 g.
gummioldattal nyert 1. r. arábiai gummiból és 2 r. vízből készítenek. Az ágyuk lőkupakjainak
töltése kissé más összetételü. Angliában 3 r. durranó kénesőből, 11/2 r. klórsavas káliból és
11/2 r. kénantimomból való keveréket használnak. Ezeket a keverékeket külön készülékek
segítségével a legnagyobb elővigyázattal gyártják s a rézkupakokat ugyancsak külön e célra
szerkesztett gépekkel töltik meg. A fegyverek lőkupakjaiba 15-16 mg. keveréket tesznek, a
füsttel lőpor 40-50 mg.-ot kiván. A tölteléket cm2-kint 260 kg. nyomással sajtolják össze,
miáltal annak fajsúlya 2,8 lesz. A szóban forgó s általában a nitropreparatumok
felrobbantására való durranókéneső-tartalmu gyujtószereket detonátoroknak is nevezik. A
durranó kénesőhöz kémiai alkotás dolgában hasonlít a durranó ezüst (l. o.) és a durranó arany,
azonban a robbantás technikájában mind a kettőnek alárendelt szerepe van. A R.-ek
lobbanásáról a mellékleten látható képek tájékoztatnak.
A robanószer-gyárak építése
A robbanószer-gyárak építéséhez mai napig már mindenütt engedély kell, amelyet az állam
csak az összes biztonsági követelmények betartása mellett ad meg. Ezek közé tartozik első
sorban a megvédendő környezettől való távolság megállapítása. A legtöbb államban
tekintetbe veszik még az engedélyt kérőnek politikai és egyéni megbizhatóságát és
megkövetelik, hogy a gyárat szakavatott műszaki vagy vegyészeti szakértő vezesse.
Ausztriában és Magyarországon az ilyen gyárak épületeit több csoportba sorozzák. Az első
csoportba tartoznak a R. anyagainak előkészítésére való helyiségek, a másodikba azok,
amelyekben a robbanó szert gyártják, a harmadikba a tölténykészítés és csomagolás
helyiségei, a negyedikbe a kész R. raktárai és az ötödikbe a lakóépületek. A három első
csoportba tartozó épületeknek a másik csoport építményeitől legalább 50 m. távolságban kell
lenniök, a két utolsó csoportban tartozóknak pedig mind egymástól, mint a többi csoport
építményeitől legalább 200 m. távolsággal kell birniok. A raktárak 2000 kg. tartalomig
legalább 100 m. távolban legyenek egymástól, tartalmuk legfeljebb 10 000 kg. lehet, s ekkor
legalább 200 m. távolságnak kell köztük lenni. Az első négy csoport épületei különállók
tartoznak lenni, és körül kell azokat venni olyan földsáncokkal, amelyek az épületek tetejének
ormával egyenlő magasak és koronájuk szélessége 1-m.-nél nem keskenyebb. Mindazok a
gyári helyiségek, amelyekben robbanó szer van, legalább 500 méter távolságban tartoznak
lenni más épületektől, ha azok tulajdonosai ehhez irásban beleegyezésüket adják; éppen ily
távolság van előirva a ritkán használt utaktól, mig ellenben a másfajta lakóházaktól,
vasutaktól, vizi utaktól s közutaktól legalább 1000 m. távolságnak kell lennie.
Nagy-Britanniában a gyár belső berendezésének a megválasztását teljesen a gyártulajdonosra
hagyják, annak kötelessége arról gondoskodni, hogy olyan készülékeket alkalmazzon,
amelyekkel a törvénybe nem ütközik, azonban a gyári felügyelők az esetleges
rendellenességek vagy veszedelmet okozható szerkezetek ellen felszólalhatnak. Az épületeket
könnyü fából és könnyű tetőzettel kell készíteni. Fémalkotórészeknek az épület belsejében
nem szabad lenni. A padozatokhoz követ vagy fémet nem szabad használni. Folyékony
robbanó gyártmányokhoz Ausztriával megkivánják, hogy a padozatot kovaásatagfölddel
hintsék be, vagy pedig kaucsuklemezekkel borítsák le. Az épületeket Ausztriában és
Magyarországon csak meleg vizzel szabad fűteni, Nagy-Britanniában a gőz- és légfűtést is
megengedik. Ebben az államban a villámhárítónak minden épületen okvetlenül alkalmazva
kell lenni, mig Ausztriában ezt csak kivánják meg, hogy a helyi viszonyok szükségessé teszik.
Nagy-Britanniában előirják, hogy minden épület belsejét vagy kárpitozzák, vagy
firniszmázzal vonják be.
A robbanó szerek eltartása és szállítása.
A R. megőrzésére szolgáló épületekre vonatkozólag a különféle államokban mind a katonai,
mind a polgári hatóságok egymástól igen eltérő követelményeket állapítottak meg. Amig p.
Ausztriában és Magyarországon az ily raktárakat könnyü anyagból, s főként fából készítik,
hogy az esetleges robbanás az épületrészeket csak csekély távolságra dobhassa, addig
Angliában az a legfőbb követelmény, hogy az ilyen raktárak lehetőleg biztosak legyenek a
betörés ellen és hogy azokba csak kipróbált jóságu robbanóanyagokat helyezzenek el legyen
hárítva. Nagy-Britanniában az a szabály, hogy a raktárak falai legalább 11/2 láb (0,456 m.)
vastag cementbetonból, illetőleg nagy kövekből vagy jó téglából készüljenek, a köveket és
téglát szintén cementtel kell falazni. A tetők erős, legalább 0,150 méter vastag és egymástól
0,150 m.-nél távolabbra nem álló fagerendákból, erős drótrácsozatból, vasszerkezetből stb.
legyenek, de a betörés ellen biztonságot nyujtsanak. Megengedik azt is, hogy a raktári
épületet teljesen szögvasakból és vaslemezekből, vagy hullámos bádogból készítsék. Kettős
ajtókat kell az épületen alkalmazni, amelyek min kifelé nyiljanak, s a külső ajtó vagy teljesen
vasból legyen, vagy legalább erős vasbádoggal legyen burkolva. A külső ajtón vagy két zár,
vagy olyan zár legyen, melynek három retesze van. A raktárak körül földsáncokat csak akkor
követelnek, ha a távolság a magvédendő szomszédos környezettől nem elég nagy. A
raktárakba csak szeg nélküli bőr-, vagy nemezcipőkben szabad belépni, s az ily helyiségekben
a mesterséges világítás használata el van tiltva. A r. raktárainál igen fontos dolog a
villámcsapás ellen való védekezés. Csaknem minden államban elő van irva a villámhárító
alkalmazása, s ahol az nincs megkövetelve, ottan is egész természetesnek tartják a szükségét.
A r. szállítására vonatkozólag is különféle szabályok vannak az egyes államokban, melyek
főként azt irják elő, hogy a járóművek belsejében ne legyenek szabadon álló fémalkotórészek,
az egyes csomagoló edények szilárdan és biztosan legyenek elhelyezve, hogy
rázkódhassanak, továbbá a vasúti állomásokon való tartózkodáskor, a közúti kocsik éjjeli
megpihenésekor stb. gondoskodjanak arról, hogy a környezet biztonságban tartása céljából a
járóművek a kellő távolságban maradjanak a lakóhelyektől, a használatban tartott
vágányoktól, továbbá a járóművek zászlókkal vagy egyéb jelekkel messziről felismerhetőkké
teendők azért, hogy a kisérő személyzet figyelmét felköltsék, s azok körül a tűz, lámpások stb.
kezelésétől óvakodhassanak. - Nálunk a R.-ek gyártása, raktározása, forgalomban hozatala és
szállítása belügyminiszteri engedélytől van függővé téve (1890 okt. 8.-n 40 302 szám alatt
kiadott belügyminiszteri rendelet), R.-nak iparszerü előállítása és iparszerű eladása az 1884.
XVII. t.-c. 10. § i) pontja és 20. §-a értelmében engedélyhez van kötve.
A robbanó szerek használata.
A fúró és lövő, vagy fúró és robbantó munkának nevezzük a kőzettömegeknek robbantó
szerrel való szétdarabolását v. az ép kőzettől való elválasztását. A R.-nek manapság a
hadászatban és a bányászatban egyenlően nagy jelentőségük van. Azt a távolságot, mely a
töltés középpontja és a kőzet legközelebb fekvő szabad felszine között van, s amely felé a
robbanás hatása irányul, a gyakorlatban a lövés mellezésének vagy bejegyzésének és a
robbanások elméletében a legkisebb ellenállás vonalának w nevezzük. Igen nagy mellezés a
lőpornál arra vezet, hogy a lövés a kőzetben haszontalanul eldurran, vagy pedig a fojtást (a
lövésnek elzárását a fúratban) dobja ki és a gázok ezen keresztül a bányász szava szerint
kisustorognak. A dinamitnál ez a kisustorgás sohasem fordul elő, mert sokkal nagyobb
erejénél fogva a kőzet belsejében mindent összezúz. Ha kicsi a mellezés, a fejlődött gáz a
legkisebb ellenállás helyén tör utat s használatlanul távolodik el. Ha a egy kg. robbantó
anyagnak hasznos munkáját, l a töltés súlyát kg.-okban, O a töltés felszinét cm2-ben, PD a
nyirási ellenállást kg.-ban cm2-renként jelenti, akkor a robbantó szernek fajszerü hasznos
munkája, amely a fúratfalnak egy cm2-jére hat: [ÁBRA], és az ellenállás legrövidebb vonala
[ÁBRA] méter.
Bauschinger szerint a nyirási ellenállás szilárd kőzetben cm2-enként 30-50 kg., igen szilárd
kőzetben 50-80 kg. s a legszilárdabban 80-200 kg. Bleibergi mészre 50 kg.-ot vehetünk fel.
Ha a számítást a fenti értelemben elvégezzük, ekkor a mellezés loporra w = 0,40 m., dinamitra
pedig w = 0,87 m. Általában a fekete lopornál a mellezés legfeljebb a fúrat mélységének 2/3-
ára, sejtkovadinamitnál 2/3-1,0-szeresére, zselatinnál pedig 3/4-11/2-szeresére teheto. Ha több
lövést elektromos szikrával egyidejüleg lövünk ki, a mellezés, zselatin használata esetén, a
fúrat mélységének készerese lehet. A tapasztalás azt tanítja, hogy a fekete lopor csakis nagyon
jó fojtással hat teljesen. A dinamit minden fojtás nélkül, sot fúrat nélkül is, szabadon oda téve
lefelé hat. A gázokat erosségüknél és gyorsaságuknál fogva már a levegonek, vagy mint
Lauernek viz alatt robbantásai mutatják, még inkább a viznek nehézsége sokszorosan lefojtja.
Kisérletekkel megállapították, hogy a töltést akkor használjuk ki legjobban, ha az aknatölcsér
alakja egyenlo száru kúp, azaz ha közel ugy van alkotva, hogy mélysége a kúp alakjának
sugarával egyenlo legyen. Ezt az u. n. egyoldalu kúpot, vagy bányászatilag mondva, normál
lövést a robbantás gyakorlatában ugy érjük el, hogy a töltéssel addig megyünk fel és le, mig a
kérdéses alakot a keletkezett u. n. normál töltés megadta. E célra a t mélységü fúratot 45°
szög alatt alkalmazzuk a felrobbantandó falba és a hajlásszög sinusa lesz az ellenállás
legrövidebb vonala w és ezen normális aknatöltésnek tömege
[ÁBRA]
A kozet szabadon álló oldalánál i = a t3 vagy a = 0,36. A robbantó gázok ennélfogva t sugaru
hullámgömböt idéznek elo, azaz ha a kozet minden oldalról szabad volna, ugyanez a töltés i =
4,2 t3 köbtartalmu golyót robbanthatna szét, vagyis a = 4,2 felelne meg; ka-nak az értéke még
nagyobb lehet, ha a ko a gömbtartalmon kivül még kockás vagy szabálytalanul szögletes. A
robbantás gyakorlatában a normális töltést különbözo fúratmélységre t, vagy ami még
célszerübb, különbözo legrövidebb ellenállási vonalakra w (mellezésekre) és minden
kozetnemre elore kell kiszámítani. E célra Lebrun francia muszaki tiszt Megrigny kisérletei
alapján töltési képletet állapított meg. Ha w az egyoldalu kúpnál megfigyelt legrövidebb
ellenállási vonal és l az ehhez szükséges töltés, ekkor l: l1 = w3 É w13: w1 számára keresett
töltés l1 tehát
[ÁBRA]
g-ét töltési együtthatónak nevezzük, amely minden kozetnemre más és más lesz. Lauer
osztrák-magyar tábornoké az érdem, hogy kiterjedt próbarobbantásokkal megközelítoleg
háromféle kozetnemre megalapította a g-t; még pedig: szilárd kozetnemben 0,1, igen
szilárdban 0,2 és a legnagyobb fokban szilárd kozetben 0,3.
A fúrat átméroje a töltés nagyságának, illetoleg a fúrat mélységének függvénye. A fekete
loporral való robbantásoknál a fúrat mm.-ben kifejezett méretei a következok voltak a cm.-
ben kifejezett mélységre vonatkoztatva:
Fúratmélység cm.-ben
Fúratátméro mm.-ben
Középérték mm.-ben
t = 30 egész 50
d = 27 egész 33
30
t = 50 egész 80
d = 33 egész 40
37
t = 80 egész 120
d = 40 egész 50
45
A dinamittal való robbantások azonban megmutatták, hogy a következo méretek teljesen
elegendok:
t = 30 egész 50
d = 22 egész 25
24
t = 50 egész 80
d = 25 egész 30
28
t = 80 egész 120
d = 30 egész 40
35
A dinamitnak a loporénál nagyobb hatása még azzal a haszonnal is bir, hogy a köbegységnek
ugyanazon kozetben való robbantásához sokkal kevesebb fúrat szükséges. A gyakorlatban
megállapították, hogy m3-enkénti kivágáshoz következo fúrathosszuságok voltak
szükségesek:
Kozet
Dinamitnál méterekben
Lopornál méterekben
Középszerü szilárd
szienit
0,7
1,1
Igen szilárd szienit
1,4
2,3
Igen szilárd kova
1,6
3,4
Legjobban kihasználhatjuk a R. munkáját akkor, ha a robbantás helyet elott az anyagot
eltávolítjuk s a keletkezett falat egymás mellé (sorban) helyezett aknákkal repesztjük le, mert
ha a fúrólyukakat felszinesen rendezzük el, az egyik aknában felrobbant R. munkája a másik
ellen dolgozik s egymás erejét részben megsemmisíti, amit a robbanás helyén maradt apró
csücskök is elárulnak.
A robbantás céljából a kozetet kifúrják és ebbe töltik a kelloképen befojtott és gyujtó
töltényekkel vagy más gyújtó eszközzel felszerelt robbanó szert. A fúrólyukat vésve vagy
forogva muködo fúróval készítik. Az elobbit a kézi kalapáccsal verik a kozetbe, az utóbbinak
fülébe fából való fogantyut dugnak s ugy használják mint a fafúrót. A fúrás közben keletkezo
törmeléket a kaparó- vagy körömvassal távolítják el, melyet vékony vasrúd és a vasrúd egyik
végére derékszög alatt ráerosített vaslemez alkot. A robbanó szer fojtásának ledöngölésére
való a töltovesszo vagy döngölo, melynek alsó bunkós átméroje oly nagy, hogy a fúrt lyukat
kitölti, oldalán pedig hornya van, mely a fojtó tu vagy gyujtózsinót befogadására való. A
töltovesszot puha s jól izzított s lassan lehutött lágy vasból készítik; jobbak a rézbol vagy
bronzból valók, mert ezek a kozethez ütve szikrát nem hánynak. A ürtu vagy fojtótu célja az,
hogy a töltés fölé döngölt fojtásban a gyujtózsinór behelyezésére való nyilást kialakíthassák.
A közönséges puskaporral és a többi porszeru robbantó anyaggal való megtöltés elott a
fúrólyukat tökéletesen kitisztogatják, a nedvesen fúrtakat pedig kimossák és ezután
megszárogatják. A töltényt a faggyuval v. olajjal bekent lövoture felszúrva dugják a
fúrólyukba. Ha facövekkel fojtják el a töltényt, a cöveket megfaragják és a tut hornyába
illesztve dugják a fúrt lyukba. Papiros-, kender-, moha-, agyag- vagy kötéldarabbal való fojtás
esetén a készített cöveket csak annyira nedvesítik meg, hogy a fúrt lyuk oldalához jól
tapadjon, a tut jól körülfogja, de a puskaport meg ne nedvesítse. A cövekre kerül a
tulajdonképpeni fojtás, mely jó száraz anyag legyen. Az elso fojtásréteget gyengén, a többit
már erosebben szoríthatják le, mi közben a töltotut idonkint lassan megemelik, hogy lazán
maradván, kihúzáskor túlságos surlódást ne okozza. A fojtás leszorítása után a töltotut ki
vesszük és behelyezzük a gyujtó eszközt, mely gyujtónád (dróttal átszúrt vékony nádszál,
melybe vízzel vagy spiritusszal összekevert puskaport tesznek), gyujtószalma, gyujtószinór és
más efféle lehet. Ehhez erosítik a kénszálat, kanócot, gyujtópapirost és más efféle gyujtót.
Ennek hosszuságát a munkások menekülésére szükséges ido szabja meg.
A már elmondott okokból manapság a robbantásokhoz jobbára a dinamitot használják. A
géppel vagy kézzel elkészített fúrólyukba a dinamittöltényt betolják és fa-töltovesszovel ugy
nyomják össze, hogy a tölténypapiros hüvelye felreped és a plasztikus dinamit a fúrólyuk alját
és oldalát jó kitölti. Ha még szükséges, erre a töltényre a másodikat teszik be, s az említett
eljárás szerint ennek hüvelyét is fölrepesztik. Ha a fúrólyukat ilyképen megtöltötték,
elovesznek egy kisebb (30-50 mm. magas) dinamittöltényt, ennek papiroshüvelyét kibontják s
a dinamitba belenyomják a gyujtózsinórral felszerelt lokupakot (detonátor), ugy hogy a kupak
szabad vége a dinamitból kiálljon. Hogy a gyujtózsinór a kupakból és a tölténybol ki ne
csússzon, a kupak falát jóval a durranó kéneso felett összenyomják és az igy rögzített zsinórt a
dinamittöltény papiroshüvelyéhez kötik. Az igy felszerelt dinamittöltényt, melyet gyujtó
tölténynek neveznek, ráhelyezik a fúrólyukban levore és eloször laza, aztán szilárd fojtással
szorítják le. A laza fojtást finom homok fúróliszt s más efféle és a szilárd folytást
benyomkodott agyag alkotja. Gyujtóul leginkább a Blcikford-féle biztonsági gyujtózsinórt
használják; ezek lenbol v. kenderbol csavart 4-5 mm. vastag csövecskék, 2,5 mm. vastag
puskaporbéllel. Percenkint 50-80 cm.-t égnek. Ezeket nedves helyen való robbantásokhoz
faggyuval, kátránnyal, guttaperkával vagy 6 rész viasz, 1 rész aszfalt és 1 rész kolofonium
megömlesztett keverékével vonják be. Újabban a töltények meggyujtására a villamos gyujtást
is használják, mert kényelmesebb, olcsóbb és jóval több munkát eredményez. A Trawniczek-
féle villamos gyujtó kupakok durranókéneso-rétege felett gyujtó keverék van, melybe a
villamos vezeték két rézdrótjának vége ér. A rézdrótot a kupakból is kiéro anyag veszi körül.
Gyujtásra a dörzsölési villamosság útján fejlesztett áramot használják. A drótvégekrol átugró
szikra meggyujtja a gyujtó keveréket és felrobbantja a durranó kénesot. A villamos gyujtó
kupakokat is ugy szerelik fel és használják, mint az elobb említett gyujtó kupakokat.
 |
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
a falrol kapart saléttromsonak mi a vegyjele?
én azzal probáltam, hát, elég pocsék volt |
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
honnan szerzel vegytiszta KNO3-t????? |
|
|
426 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.01.
moderátor |
Honnan veszel KMnO4-et? Me ha nincsen ismeretséged, akkor elfogy és annyi...
Legjobb a KNO3!!!...(Lőpor...persze érteni kell az elkészítéséhez...nem elég csak összekeverni...) |
|
|
426 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.01.
moderátor |
Hy én is itt vagyok! |
|
|
614 db. hozzászólás
Kutyul
2004.07.12.
moderátor |
a szén helyett válasz más tüzelőanyagot. ajánlom a nagyobb képzéshűjő anyagokat. najó segítek (3+)
|
|
|
364 db. hozzászólás
Tud valamit
2005.02.16.
tag |
egy könnyü, viszonylag jo recept
(por):
- 6 térfogatrész KMnO4
- 1.5-2 tr. kén (majnem totál tiszta, asszem analitikai tisztaságunak hivják)
- 1.5 tr. faszén
namostmár lisztfinomságura összeporitani, megkeverni
(az orrod telemegy hipermangán porral, tüsszögsz, mint állat )
ez a mennyiség csak kisérletezve
van, ha vki tud jobb arányokat, léci szójjon
az a baja, h pici dzsuvákat hagy
(nem ég el teljesen)
de petárdába jo, mert ott a nagy nyomásnál királyul mukodik :D |
|
|
614 db. hozzászólás
Kutyul
2004.07.12.
moderátor |
hy
már tűt se kapni de szar...
anyám eü alkalmazott van itthon elég :) :) :)
ja asszem multi-k, de csak hallottam. |
|
|
422 db. hozzászólás
Tud valamit
2004.10.14.
VIP |
Héj a KNO3-at ti hol szerzitek be? Gondolom a vegyészboltban nálunk egy vacak tűt sem adtak el (Kammak "szúróláng" c. receptjéhez)már a patikában sem lehet kapni Mezőgazdasági boltban meg tuti nincs mondjuk holnap benézek,héj Kammak ugye a cucc neve Multi-K? |
|
|
2229 db. hozzászólás
1 pont
Mester
2004.06.04.
adminisztrátor |
Kösz. |
|
|
|
>>Vegyészfórum
>>Kiülő
Online felhasználók: 2
Ebből tag: 0
Látogatók: 3579980
Látogatók ma: 60
|
Receptek
