| Biztonságtechnika két csúnya történettel ilusztrálva - nem csak malmozóknak |
| 2016.04.21. 09:47:43 |
Kedves Fórumtársak!
Ezennel prezentálnám a korábban már beharangozott első fordításomat Lloyd E. Sponenburgh, "Ball Milling Theory and Practice For the Amateur Pyrotechnican" című könyvéből. A feldolgozott rész a 2006-os kiadás 67. oldalán kezdődő égéses balesetről szóló fejezet. A fordítás során törekedtem, hogy kellő mértékben magyarosítsam, de mégis megőrizzem az eredeti szóhasználatot és fogalmazási stílust amitől lehet néhány helyen furának hathat a szöveg. A tördelés szintén követi az eredeti felosztást - már amennyire az oldal blogmotorja engedi.
És hogy miért épp ez és nem valami jóval érdekesebb malmozástechnikai kérdés a téma?
Azért, mert úgy érzem a munkabiztonság és a saját magunk épségének védelme sokkal fontosabb és ahogy LES írása is megmutatja még amatőrként sem elhanyagolandó terület. Ezen felül számtalan tag üzemeltet vagy tervez üzemeltetni ilyen-olyan barkácsmalmokat és kísérletezik új receptekkel ami adott esetben hasonló végeredményhez vezethet. Ezért jobb felkészülni és amennyire lehet megfogadni LES tanácsait (is), hisz egyikünk se szívesen szerepelne az esti híradóban valami hangzatos "felrobbant a bombagyár egy ember súlyosan megégett" szalagcímmel.
A magam részéről a cikk hatására beruháztam egy rendes, lánghegesztéshez minősített hosszú ujjú munkaruhába és egy égési elsősegély csomagba. Víz már korábban is volt otthon :) de most a száraz, szennyezésmentes oltóhomok beszerzése is napirendre került.
Végül fontosnak tartom kiemelni, hogy nem akarok senkit se a cikkel a hobbitól eltántorítani vagy éppen ijesztgetni, csupán a fokozott odafigyelés igényét akarom megteremteni a tagokban.
Jó olvasgatást!
6.
--------------------------
Kérem segítsenek! Megégtem!
írta Lloyd E. Sponenburgh
- 9-1-1. Miben segíthetek?
Egy férfi sóhajt. - Kérem segítsen! Ó kérem segítsen! Megégtem! - könyörgött.
A férfi ijedtnek hangzott és alig kapott levegőt mintha futott volna.
- Kérem uram erősítse meg a címét, én a West Lane 315-öt látom. Helyes a cím?
- Igen. Igen. West Lane 315. Siessenek!
- Rendben uram. Küldjük a segítséget. Kérem maradjon vonalban amíg a segítség megérkezik. Érti amit mondok? Maradjon velem, indítok egy mentő alakulatot de közben vonalban kell maradnia amíg vissza nem kapcsolok. Rendben?
- Igen. Igen értem. - A férfi hangja sírásba hajlott - Ó a fenébe, de fáj! Siessenek -- kérem siessenek!
A telefonban halk hangok hallatszottak amíg a mentésirányító kirendelte a mentő alakulatot és egy tűzoltóautót a helyszínre.
- Uram, úton a segítség! Uram, van önnel valaki aki segíteni tud?
- Nem... nem... Egyedül vagyok. Jaj... de fáj!
- Uram, hol égett meg?
- A kezeimen. És a karjaimon és az arcomon. És elöl is, a mellkasomon és a gyomromnál.
- Uram, hogyan égett meg?
- Én... Néhány dolgot készítettem és meggyulladt.
- Uram, ég még a tűz?
- Nem, nem... Elfojtottam... Rendben van.
- Uram, esetleg főzött? A konyhában?
- Nem. A garázsban vagyok. A garázsban készítettem néhány dolgot. Jajj de fáj! Hol vannak már a mentők?
- Uram, néhány percbe beletelik amíg odaérnek. Uram, nyitva van az ajtaja? Be tudnak menni, hogy segíteni tudjanak?
- Igen. Igen... a garázsajtó nyitva van. Be tudnak jönni! HOL VANNAK MÁR!? - kiáltott fel.
- Uram, mi égette meg? Mit készített?
- Csak néhány... ő... csak néhány csillagot. Csak egy kevés csillagot.
- Csillagokat uram? Miféle csillagokat?
- Ő... néhány... néhány tűzijáték csillagot.
- Tűzijáték uram? Tűzijátékot készített?
- Hát, csak néhány csillagot.
- Uram! Robbanószereket készített?
- Hát ezek csak... gyakorlatilag csak... Ááá! Kérem küldjön valakit aki segít!
A telefonban a mentésirányító hangja hallatszott a távolból - 27-es egység mi a helyzete? - szünet - 27-es egység NE MENJENEK BE AZ ÉPÜLETBE A WEST LANE 315-ÖN! Várják meg a tűzszerészeket. ISMÉTLEM - A sérült a West Lane 315-ben robbanószereket készített. Ne menjenek be az épületbe amíg a tűzszerészek nem adnak rá engedélyt.
Hosszú csend következett ami alatt kirendelte a tűzszerészeket és két rendőrjárőrt.
(A telefonbeszélgetés folytatódik)
- Uram, ki tud menni a mentőkhöz a házból?
- Igen, kint megvárom őket... - a férfi félig sírva felkiált - Á, Á még mindig ég! Meg fogja gyújtani a többi dolgot! El kell oltanom!
A mentésirányító azonnal átlátta a lehetséges következményeket - URAM! NE AKARJA EGYEDÜL ELOLTANI A TÜZET! Gyorsan hagyja el az épületet! Távolodjon el biztonságos távolságra! NE akarja eloltani a tüzet, csak menjen el!
A mentésirányító tompa kiáltásokat és félresöpört, a földre hulló tárgyak zaját hallotta.
- URAM? URAM, HAGYJA EL AZ ÉPÜLETET! - kiabált hasztalan a telefonba - Hall engem?
Egy halk, tompa puffanás - olyan mint amikor egy feltornyozott kupac könyv borul fel, majd egy hangos kiáltás hallatszott... majd csak zajok a háttérből.
---
A garázs még mindig égett amikor a mentők megérkeztek. A férfit a háza előtt, a kertben a földön hanyatt fekve, félájultan találták meg. Harmadfokú égési sérülései voltak a tenyerei jó részén és az ujjai között. Harmad és másodfokúan égtek meg az alkarjai. A műszálas ingének az alja megégett - vagy még inkább megolvadt - és nedvedző szürke hólyagok borították a hasa és a mellkasa alsó részét. Az ingének megolvadt majd kihűlt darabkái bele voltak ragadva az égett hasába.
A haja elöl le volt pörkölődve. A szemei köré jól látható, sérülésmentes árnyékot vetett egy szemüveg amit már nem viselt. A sok égési sérülés miatt alig maradt rajta ép bőrfelület ahol látható lett volna az enyhe oxigénhiány miatti elkékülés de az, hogy sokkot kapott egyértelmű volt.
Majdnem meghalt - háromszor. Először a sokk miatt. Másodszor veseelégtelenség miatt. Végül tüdőgyulladás miatt. Tíz hetet töltött el a kritikus égési osztályon egy túlnyomásos, steril szobában.
A morfiumfelhő köde ellenére minden egyes alkalommal üvöltött a fájdalomtól majd elájult amikor egy merev nejlon kefével átdörzsölték a kezeit és a karjait. Muszáj volt az elhalt szövetet eltávolítani különben belehalt volna az üszkösödésbe.
A fájdalomcsillapítók miatt alig volt magánál amikor nem aludt. De amikor az orvos megérkezett azzal a kefével mégis tudta mi következik és az előtt üvölteni kezdett, hogy levették volna a kötést a kezéről.
További hét hetet töltött az intenzív osztályon. Az idő nagy részében annyira be volt gyógyszerezve, hogy alig volt magánál. Tizenöt bőrátültetése volt. A fenekéről és a combjairól leborotvált ép bőrével fedték le azokat a részeket ahol nem maradt bőre. Az fájt. A kezeit háromszor műtötték meg, hogy szétválasszák az ujjait amik gyógyulás közben összeragadtak és a kacsákéhoz hasonló úszóhártyát kezdtek növeszteni.
Élt, már ha életnek lehet nevezni azt az egy évet amit nyomókötés alatt töltött. Meggyógyult, már ha azt a horrorfilmekre emlékeztető valamit gyógyulásnak lehet nevezni.
A felépülését még nyomorúságosabbá tették a jogi problémák. Mire magához tért egy tucat bűncselekménnyel vádolták mindenféle robbanószer és romboló szerkezet birtoklásáért. Az összes megtakarítását és az összes idejét abba fektette, hogy visszaszerezze a szabadságát.
A bíró elfogadta a fellebbezését amelyben elmondta, hogy nem mások felrobbantására szánt eszközöket hanem csak tűzijátékokat gyártott. De ott ahol élt még a csillagszórók birtoklása is bűncselekménynek számított.
Büntetésül "csak" jó pár év felfüggesztettet kapott. De elvesztette az állását. Elvesztette az otthonát. Elvesztette a feleségét és a gyerekeit.
A felesége mindig mondogatta neki: "Egyszer még bajba fogsz kerülni azok miatt az átkozott petárdák miatt!" és amikor a jogi gondok jöttek nem bírta elviselni a stresszt, a riportereket és a hírhedté válást.
A szomszédai beperelték amiért közel 24 órára kitelepítették őket egy teljes tömbnyi távolságban míg a tűzszerészek, a BATF, a helyi sheriff és számos tűzoltó átfésülte a házát "bombák" és bizonyítékok után kutatva. Mindent elkoboztak ami akár csak távoli kapcsolatba volt hozható a robbanószerekkel, még a főiskolás kémia könyveit és a szép tűzijátékos képeket tartalmazó naptárait is.
Tíz évet vesztett el az életéből. Az arca sebhelyes és a kezei a tapintásérzetük jó részét elveszítve, mereven mozognak.
Ma egy csendes lakónegyedben, a kétszobás bérelt lakása alatti garázsában egy 6 inch-es chrysanthemum bombettát készít.
A fenti történet csupán a részleteiben különbözve majdnem minden évben bekövetkezik az amatőr pirotechnikus közösségben. Ez egy szörnyű de megelőzhető dolog. Ami mégis csak létezik.
Tény, hogy a tűzijátékok engedély nélküli készítése annyira törvénytelen, hogy tönkre teheti az életedet. És a tűzijátékok veszélyesek. A készítésük veszélyes. Nem megfelelő körülmények között még azok a dolgok amiket "biztonságosnak" gondolunk is veszélyesek lehetnek.
Két évvel ezelőtt ezen biztonságos dolgok egyike "kapott el". Sok gondolkodás és a barátaimmal való némi tanácskozás után úgy döntöttem, hogy dokumentálom a balesetem.
Ezzel részben azt remélem bemutatni, hogy még a "biztonságos" anyagok és eljárások is meg tudnak sebesíteni. Továbbá remélem, hogy a balesetemmel fel tudom hívni néhány amatőr figyelmét arra, hogy milyen veszélyes ez a vállalkozás. Veszélyes mind a fizikai jólétükre és veszélyes a szabadságukra és az anyagi biztonságukra.
A történettel nem ijesztgetni akarok. A megfelelő létesítmény, helyszín és odafigyelés relatíve biztonságos elfoglaltsággá teheti a tűzijátékok készítését. Ennek ellenére bizonyos veszélyek fennállnak. Az elhatározásodon múlik, hogy foglalkozol-e velük vagy sem.
---
Egy kis, engedélyezett létesítményt üzemeltettem Dél-Karolinában. Egy hideg, ködös októberi délután olyan közel kerültem a tűzijátékos karrierem befejezéséhez amennyire soha többé nem szeretnék.
Az időm nagy részét gyártás helyett kísérletezéssel töltöttem. Mindig gondom volt a relatív nehéz fémporok és a könnyű pihés oxidálószerek keverékének egybeforgatásával.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a gondot a két alkotóelem egymáshoz viszonyított súlya okozza. Így nekiláttam a fém üzemanyag könnyítésének.
Skylighter-féle, két mikronos gömb magnéziumot használtam. Az anyaghoz mellékelt biztonsági adatlap említette a vízzel való érintkezéskor bekövetkező gyulladást, de semmilyen más jelentős veszélyt nem sorolt fel.
Ennek ellenére igazán tartottam az anyagtól, "annyira reaktív" volt! Láttam a csillagok égési idejére gyakorolt hatását és kipróbáltam az úgynevezett "hyper-flash"-t. Az az aggasztó keverék annyira érzékeny és robbanékony, hogy meggyújtva kevesebb mint fél grammja - fojtás nélkül - erős durranással robban fel.
Az a dolog is zavart, hogy az anyag valószínűleg piroforos. A biztonsági adatlap nem győzött meg. Ahogy kiderült valószínűleg ez a gyanakvás mentett meg egy sokkal fájdalmasabb sérüléstől. De nem gátolt meg abban, hogy elkövessek néhány potenciálisan halálos hibát.
Amikor elhatároztam, hogy a magnéziumot Cabosil-al keverem össze, hogy egy kicsit "felpihésítsem" elvetettem a kézzel való kevergetés és az összerázás gondolatát. Az a gondolatom támadt, hogy valószínűleg a görgetés lesz az ideális módja a két anyag összekeverésének.
Bárki aki ismeri a golyósmalmokat tudja, hogy az őrlőtesteket kihagyva a golyósmalmok keverésre is alkalmas eszközök. A múlt és jelenbeli tanácsom bármilyen golyósmalom bármire történő hasznával kapcsolatban az, hogy a malmot mindig a távolból indítsuk és állítsuk meg, hogy megvédjük a kezelőt mind a géptől mind a töltelék esetleges robbanó hatásától.
Mivel nem őröltem és csupán üzemanyagot és hígítót kevertem össze úgy véltem, hogy biztonságos lesz csupán olyan messziről indítani, hogy a géptől távol legyek. Egyébként a malmomat akár 30 méter távolságból indítanám.
A dobom egy a "Sponenmill"-be illeszkedő méretű, 1 gallonos (3.7 liter) térfogatú PVC palack volt. A dobot kb. 100 gramm finom magnézium porral és ezzel megegyező térfogatú Cabosil-al töltöttem meg. A gumidugót feszesen rászorítottam a dobra, mivel a porok amikkel dolgoztam legalább olyan finomak voltak mint a legfinomabb lisztlőpor. Nem akartam szivárgást. A malom védőfedelét nem csuktam be mivel nem robbanékony elegyet kevertem.
A malom vezetéke kb. 8 láb (2.4 méter) távolságot engedett meg a malomtól. A malomra kb. merőlegesen, úgy 7-8 láb távolságra álltam. Jobbra dőltem, hogy bedugjam a dugót. Amikor hallottam, hogy a malom normálisan elindul, vissza fordultam balra, hogy nézzem a folyamatot.
Nem igazán tudom miért fordultam vissza. Egy malmot munka közben nézni olyan mintha a fű növését néznénk. A dob forog. Aztán egy idő után megállítod.
A malom kb. 5 másodpercig dolgozott. Majd egy nap forróságú, vakítóan fehér, 3 láb átmérőjű (0.9 méter) és 8 láb hosszú (2.4 méter) lángnyelvet köpött ki a dob ledugózott végén.
Nem láttam! Nem hallottam robbanást de attól tartottam, hogy megsüketültem. Robbanásnak látszott! Melegség érzete kúszott végig a bal oldalamon. De NEM LÁTTAM!
Elbotorkáltam a malmozó fészerem kijáratához és a mindig készenlétben lévő hideg víz után tapogatóztam. Kb 30 másodperc telt el azt követően, hogy a dobból kitört a tűz. Mindent zöldes árnyalatokban láttam. De legalább láttam. A bal karomra néztem és láttam, hogy a bőröm szürke (vagy zöld!) de szőröm nem pörkölődött meg. Ennek ellenére fájni kezdett. Az arcom szintén fájt. Ezért óvatosan hideg vizet öntöttem az arcomra és a karomra.
Amikor a vízfolyás finoman hozzáért a karomhoz, egy kb 6 inch (15 cm) hosszú és 3-4 inch széles bőrdarab, egy friss nyílt sebet hátrahagyva egyszerűen lecsúszott róla. Fura módon a szőröm viszont ott maradt!
Egy perccel a tűz kitörése után olyan fájdalmaim voltak amiket utoljára Vietnámban éreztem amikor a harctéren, érzéstelenítés nélkül műtöttek meg egy repesztalálat miatt. ÁTKOZOTTUL fájt!
Pár percen át hideg vízzel locsoltam az égéseket amikor tüzeket vettem észre. Jó néhány kis tűz égett a malmozó fészeremben és a környékén. A dob még mindig a malmon volt és a száján át látszódott a csendesen égő magnézium zöldes-fehéres derengése. Az égő magnéziumot száraz homokkal, az égő fát és műanyagokat vízzel locsolva oltottam el.
Ezt követően újra magammal kezdtem foglalkozni.
A lányom volt az első aki észre vette a bajt. Bölcsen megkérte a feleségem, hogy maradjon a fürdőszobán kívül amíg elláttuk a sérüléseimet.
A karomon lévő nyílt sebre égési gélt tettem. Az arcom bal oldalának olyan sápadt szürke színe volt mintha egy nagy portlandcementes ecsettel sminkeltek volna ki. A karom a szürke, a nedvedző sárga, a vérpiros és a nap égette világos rózsaszín montázsa volt.
Leejtés álló, szilánkmentes szemüveget viselek. Minden konkrét ok nélkül, csupán megszokásból UV-A és UV-B szűrő bevonatot is kérek a lencsékre. Ahol a szemüvegem volt egy jól megkülönböztethető, sérülésmentes árnyék volt a bőrömön.
A tengerészetnél elvégeztem a különleges alakulatok kiképzését. Megtanítottak minket arra hogyan lássuk el magunkat ha megsérültünk és távol van minden segítség. Arra is megtanítottak hogyan vegyük észre ha sokkot kaptunk és hogyan kezeljük. Mindezek ismerete lehet, hogy megmentett de lehet, hogy éppen megölt volna.
Aznap este nem kértem orvosi segítséget. Úgy gondoltam ki tudom feküdni. Kegyetlenül fájt! Aszpirint és ibuprofént vettem be, hogy csökkentsem a gyulladást és a fájdalmat. Valószínűleg segített, de nem igazán vettem észre.
Másnap elmentem az orvoshoz. Az elsődleges konstruktív hozzászólása az antibiotikumok és a Silvadene krém felírásán túl ez volt: "A fenébe Lloyd! Meg is halhattál volna! Láttam már embereket meghalni ennél kisebb sérülési sokktól is! Miért nem hívtál mentőt?!?!"
Aznap reggelre az arcom és a nyakam bal oldala bőr barnássá vált és "ropogósra sültnek" látszott. Mindenhol ahol megégtem sárga ragacsos savó szivárgott belőlem. Határozott, sérülésmentes "árnyék" mutatta hol védte meg az orrom a jobb arcomat. A bal fülem megvédte a mögötte lévő érzékeny bőrt. A bal karom külső fele hólyagok, nyílt sebek és vörös napégés masszája volt. A karom belső fele nem égett meg.
Az alvás több mint egy hétig majdnem lehetetlen volt. Ezt követően kínzó pihenéssé vált - egész éjjel megpróbálni nem ráfordulni a sérülésekre. Minden délután egy külön megpróbáltatás volt: Saját magamnak kellett finoman megtisztítani a sebeket. Pokolian fájt és közel három héten át nem láttam gyógyulás nyomát - csak egyre több bőrt és húst vedlettem le.
Az arcom, a fülem és a nyakam még "ropogósra sültebbé" vált, majd elkezdtek hámlani. Hamarosan az arcom bal oldala ragyogó, haragosan gyulladt rózsaszín lett. Szorgalmasan tisztogattam az égéseket és az utasításnak megfelelően használtam az antibiotikumokat és az ezüst krémet. És az égések elkezdtek gyógyulni. Majdnem napra pontosan hat hónappal az égés után jöttek le az utolsó hegek a karomról. Az utolsó napig fájtak.
Azóta már eltelt két év. Az arcom rendben van, de a karom a súlyosan megégett bőrre jellemző narancshéj kinézetű. A bőr az alkaromon még mindig olyan vékony, hogy a legkisebb horzsolás is véresre szaggatja.
Hát mi történt? Mi okozta a tüzet? Miért és hogyan égtem meg ilyen csúnyán amikor se az arcomon, se a karomon egyetlen szál szőr se pörkölődött meg? Nem viseltem körkörösen védő szemüveget csak nyitottat. Miért nem égett meg a bőr a szemüvegem mögött? HOL HIBÁZTAM?
Először is - és erről még fogok írni - a legtöbb bajomat saját magamnak köszönhettem!
Megszegtem a saját biztonsági szabályaimat és ez visszaütött! Figyelmen kívül hagytam az ismeretlen, megbízhatatlan anyagtól való félelmemet és ez durván megsebesített. Meglehetősen nagy mennyiségű, gyanús anyaggal dolgoztam anélkül, hogy előtte kisebb mennyiségekkel kísérleteztem volna és ez meg is ölhetett volna.
Tehát mi okozta a tüzet? Arra gyanakszom, hogy a magnézium amivel dolgoztam levegővel megfelelő arányban keverve piroforos tud lenni. Az, hogy Cabosilal volt összeforgatva valószínűleg hozzájárult a hő elszigeteléséhez és felhalmozásához. A gőzölt kovasav jó hőszigetelő.
A vegyész barátaim úgy vélik, hogy egy kis légnedvesség kombinálva a magnéziummal és a kovasavval egy elszabadult szilán reakciót eredményezhetett.
Én arra gyanakszom, hogy a magnézium port - ami finoman lebegett a levegőben - egy a dobban keletkezett statikus elektromos szikra indíthatta el. A magnézium por elektromosan vezető és valószínűleg saját magában nem okozhatott volna elektrosztatikus kisülést. De a Cabosil ami épp úgy ahogy a malom dobja egy jó szigetelő és a palack falát súrolta már lehetett a tettes. Úgy mintha borostyánt dörzsölnénk egy darab selyemmel.
Bármi is legyen az ok, a dobban lévő kis mennyiségű lebegő magnézium begyulladt lefújva a dob gumidugóját. Nem volt erőszakos robbanás csupán egy "whump" mint amikor egy kupac lőpor ég. A dob nem robbant fel bár később szétégett a benne lévő tűztől.
Amikor a kupak lerepült a dobban lévő magnézium por és Cabosil kb. fele kivetődött és szétterült a levegőben. Ezt a porfelhőt gyújtotta meg a dobban lévő tűz. EZ volt az a tűznyelv amit láttam.
A gumidugó a malomtól kb. 8 lábra (2.4 méter) balra, egy jól körülhatárolható lenyomatot hagyott a kunyhó falán. (Egyenesen a malom bal oldali dob-végütközőjén szállt keresztül). A lenyomatot egy 2 láb (61 cm) átmérőjű, kör alakú égésnyom vette körül amibe magnézium csomók ágyazódtak. A tűz 1/16 inch (1.6mm) mélyen elszenesítette a kunyhó építéséhez használt nyomás alatt impregnált fa felületét.
Ha a dob szájával egy vonalban álltam volna valószínűleg már halott lennék. Egy hegesztőpajzs ami a tűz vonalában lógott majdnem a teljes megsemmisülésig elszenesedett.
De a tűz útjára merőlegesen álltam. Egyetlen lángnyelv sem ért hozzám. Valójában legalább 6 lábra (1.8 méter) voltam a legközelebbi tűztől. Akkor hogyan éghettem meg ennyire csúnyán?
Egy jó nyom volt, hogy egyetlen szál szőröm se pörkölődött meg. Az összes haj a fejemen és szőr az arcomon megmaradt anélkül, hogy megcsavarodott volna a hőtől. A szőr a karomon enyhén megcsavarodott de nem göndörödött meg úgy, mintha extrém hő érte volna. Ennek ellenére a karomon harmad és másodfokú égések voltak. Az arcom bal oldalát nagyon nagyon vékony harmad fokú égések tömege borította. A bőr felső rétege "megsült". Az alul lévő érzékeny, új bőr száraz és rózsaszín, de egyébként egészséges volt.
Olyan volt mintha súlyosan leégtem volna a napon vagy... várjunk csak! Egy csomó oktatófilmet láttam a seregben az nukleáris robbanásokról. Úgy néztem ki mintha egy nukleáris tűzgolyónak lettem volna kitéve! A sebeim is úgy néztek ki mint a filmekben!
Úgy vélem nem atom, hanem UV sugárzás volt az ami megégetett. A magnézium tüzek egy jellegzetes tulajdonsága, hogy veszélyes mértékű UV sugárzást bocsájtanak ki. Ez tönkre teheti a szemeidet. A magnézium tüzek jelentős mennyiségű infravörös sugárzást is kibocsájtanak. Nem kétséges, hogy ez szintén hozzájárult az égéseimhez. De emlékezzünk rá, hogy egy szál szőrömet se pörkölte meg.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyosan meg tud valaki égni száz milliszekundum alatt. Az a tűzgolyó talán csak egy tized másodpercig tartott. Csak egy "WHUMP!" volt.
Ez alatt a rövid idő alatt, hat láb távolságra a tűztől a testem kb. 5%-án harmadfokú égéseket szenvedtem. Ha nem viseltem volna UV szűrős szemüveget valószínűleg elveszítettem volna a bal szemem világát. Huuu!
---
Ahogy már korábban említettem én magam okoztam a gondjaim legtöbbjét. Itt van a saját listám de te is hozzá teheted a saját következtetéseidet:
Figyelmen kívül hagytam a saját tanácsomat a malom távoli indításáról. Hat vagy nyolc láb (1.8-2.4m) távolság NEM távoli! Tippelj hol állok manapság ha egy malmot indítok el még ha csak "passzív" anyag is van a dobban? (A több mint 50 láb (15m) a helyes tipp).
Figyelmen kívül hagytam a 2 mikronos magnéziumtól való félelmemet. Félelmetes cucc és sose bíztam benne. De... a biztonsági adatlap egyáltalán nem említett piroforos tulajdonságokat. Na vajon hogy lehet ez?
Harry Gilliam a Skylightertől segített kideríteni, hogy a gyártó rossz biztonsági adatlapot adott. Harry figyelmeztette az amatőr pirotechnikus közösséget és azokat a vevőit akik azt a magnéziumot használták és a biztonsági adatlapot is kijavította. A baleseti jelentés kikerült az internetre.
Egy 1 gallonos dobba több mint 100 gramm magnézium/Cabosil keveréket tettem AZ ELSŐ keverési próbálkozásomkor. Ha 1 quart-os (0.9 liter) dobot használok 10 vagy 20 gramm anyaggal a sérüléseim kevésbé lettek volna súlyosak.
Nem vettem figyelembe a lehetőségét annak hogy egy olyan nagyon száraz, szigetelő anyag mint a Cabosil statikus feltöltődést okozhat a műanyag dobban. Jobbat mondok: Soha nem is tudtam, hogy a magnézium és a kovasav reakcióba léphet egymással. Jobban utána kellett volna néznem az anyagoknak.
Úgy döntöttem, hogy magam látom el a sérüléseimet. IDIÓTA! Meg is halhattam volna! Félre kellett volna tennem a büszkeségem amikor kezdtem sokkos lenni.
Éjszaka, egy kisváros határában dolgoztam ahol bármilyen orvosi segítség legalább fél órányi távolságra van. Nem volt vészjelző gombom a munkaterület közelében. Ezt már megoldottam. Az UV szűrős szemüvegen kívül nem viseltem semmilyen védőruházatot. Hosszú ujjú pamut inget és arcmaszkot kellett volna viselnem.
Volt bármi amit jól csináltam? Hát egy kevés. Volt előkészítve hideg víz az égés kezelésére. Egy égési elsősegély csomag is kéznél volt. Alaposan fel voltam készítve a sérüléseim önálló ellátására és jól is csináltam. A megfelelő tűzoltó felszerelések és anyagok kéznél voltak. Tudtam mikor és hogyan használjam őket.
De be kell látni az egész ügyet alaposan elcsesztem. A borzasztó mértékű UV dózis miatt valószínűleg nagyobb lett az esélyem arra, hogy bőrrákot kapjak.
Őszintén remélem, hogy a tapasztalataim elmondása óvatosságra int majd. Még mindig imádok tűzijátékokat készíteni.
De srácok, a tűzijátékoknak szórakoztatónak kellene lennie. Ne haljatok bele a készítésükbe.
LES
|
- <<Vissza
|
>>Vegyészfórum
>>Kiülő
Online felhasználók: 3
Ebből tag: 0
Látogatók: 3577587
Látogatók ma: 42
|
Receptek
