2444 db. hozzászólás
Őstag
2006.02.15.
moderátor |
Hűbazze, ti aztán feltaláljátok a kémiát
Az ammónium-nitrátnak az a legnagyobb baja, hogy higroszkópos. Amint összetöröd a golyókat, rögtön tocsogni fog a vízben, nem lehet rendesen összekeverni cukorral. Olvasztani meg ugyebár nem lehet, mert hevítésre bomlik. Van egy fázisstabil verzió is elvileg ammónium-nitrátból, ami nem szívja a vizet, ebből lehetne keverni cukros dolgokat, csak ezt sajnos nem nagyon lehet beszerezni.
A réz-hidroxid jó dolog, tulajdonképpen szinte akár milyen alkáli/ammónium hidroxiddal meg leget csinálni, csak az a lényeg, hogy a X-hidroxid szulfátja oldható legyen vízben. Azért ajánljuk a kálium, nátrium és ammónium sókat, mert minden nátrium, kálium és ammónium só víz oldékony ellenben a réz-hidroxiddal így könnyen el lehet választani a kettőt egymástól.
A NaOH pedig nem a mosóporban van (legalábbis abban nincs túl sok), hanem a lefolyótisztítóban. Na abban van vagy 80%, szét is folynak a kristályok a szabad levegőn.
A NaCl oldat elektrolizálásával az a baj, hogy a keletkező NaOH reagál a mások oldalon fejlődő klórral és lőn ismét NaCl meg egy kis NaClO3. Másrészt az így készített NaOH-t nem nagyon tudod otthon teljesen kiszárítani vagyis nem tudsz tökéletes arányokkal dolgozni.
A NaNO3 meg jó oxidálószer, csak itt is az a baj, hogy nagyon higroszkópos, ezért nem nagyon lehet használni. Ja és Master KNO3 előállítós módszere az oldódási különbségeken alapul, ez a NaNO3 esetében kicsit másképp néz ki......
Ez egy hozzászólás egy törölt blogbejegyzéshez. |